| Dr. Kniewald Károly A lélek tűzharcosa Dr. Merz Iván élete horvátból fordította: Lémájer Béla Szalézi Művek, Budapest 1940. A Krisztust sugárzó világi apostol
Az isteni Gondviselés a legnehezebb időkben küldte dr. Merz Istvánt vezérnek a horvát ifjúság számára. Bécsben és Párisban ismeri meg a világháború után korunknak szellemi áramlatait és világnézeteinek küzdelmét. Világhírű egyetemeken tanul. Szorgalmasan hallgatja az előadásokat. A legújabb irodalommal behatóan foglalkozik. Klasszikus és modern írókat olvas. Romlatlan lelke, mint szárnyaló sas fenn tudja magát tartani a magasban. Sem az érzéki gyönyörök vágya nem tudja a magasból levonni, sem hitetlen, szellemi áramlatok lelke tisztánlátását elhomályosítani. Keresztény világnézete egyre jobban kikristályosodik ifjú lelkében s mind világosabb lesz előtte, hogy csak az evangélium tanítása, Krisztus követése hozhat békét, megnyugvást, boldogságot, üdvösséget az emberiségnek. Azért nemcsak maga marad meg minden időben is hű katolikus, hanem Krisztus tanításának lelkes apostola is lesz! Mint tanár hivatásánál fogva az ifjúsággal kerül közelebbi kapcsolatba. Mint apostol szervező munkáját kiterjeszti az Orlov-egyesület megalakításával az egész nemzet ifjúságára. Krisztus fehér zászlaja alá igyekszik gyűjteni a még romlatlan horvát ifjúságot. Apostolkodik tollal, szóval, de főképp keresztény élete ragyogó példájával. „Elmúlt az idő – mondja Mauriac – amikor az emberek elveket hirdethettek, melyek nem egyeztek meg életükkel. Hány ember igyekezett a katolicizmus szeretetét lelkének belső anarkiájával összeegyeztetni… Minket csak az a tudat ment meg, hogy sok fiatal ember lelkében megvalósítja a krisztusi elveket s így nyilvános életét megtermékenyíti.” E fiatal emberek közé tartozott dr. Merz Iván is. Élete az igazi keresztény meggyőződés legszebb visszatükröződése. Bátor hitvallása nemcsak egyéni megszentelődését szolgálta, hanem kihatott egy egész nemzet ifjúságára is. Csüggedés nélkül szervezte, toborozta és küzdelemre lelkesítette a köréje csoportosult fiatal sasokat. Munkáját sok megnemértés, félreértés, gúnyolódás, nehéz küzdelem kísérte. Ő az Istennel való állandó egyesülésből merít erőt. Úgy érzi, hogy az apostolnak Istennel egybekapcsolt eszköznek kell lenni. A tudás, a lélekismeret, a meggyőzőképesség, a bátor föllépés, a megfelelő előkészület, ügyesség és lendület a tervek végrehajtásában kétségtelenül szükségesek az apostoli munkához, de az Istennel való egyesülés nélkül az apostolkodás hamar és könnyen megáll. Az ember talán sokat tesz és mégsem tesz semmit! Külsőleg nagy zaj és mozgalom, de a mélyben semmi komoly dolog. Hogy az Istennel való egyesülést állandóan megőrizze, azért siet dr. Merz Iván, az Actio Catholica modern világi apostola egyre gyakrabban a szentáldozáshoz, s onnan, mint Aranyszájú Szent János mondja, tüzetlövellő oroszlánként tér vissza. Tudja hogy nem az a fontos, hogy az ember mi lesz itt a földön, hanem hogy mit tesz az Isten országáért. Apostoli munkájában nem önmagát keresi, hanem egyedül Isten dicsőségét és az ifjúság lelkeüdvét. E cél szolgálatában föláldozza önmagát és az ifjúságért való apostolkodásában sem szüleinek esdő kérése, sem egyre fokozódó betegsége nem tudják őt pihenésre bírni. Önfeláldozó munkáját Isten áldása kíséri. A horvát ifjúság seregestül tódul a kibontott zászló alá. Krisztus a vezérük. A romlatlan tiszta élet az eszményképük. Dr. Merz István az irányítójuk. Meghódította őket nyugodt biztonsága, szelíd határozottsága, amellyel megalkuvás, köntörfalazás és ellentmondás nélkül vezette őket Krisztushoz. „A szent sohasem liberális” – mondja a francia író, Gheon – azért vonzó. Dr. Merz valóban nem volt liberális, hanem világos elvekhez hűen ragaszkodó férfiú. Meleg szeretettel szolgálta az Actio Catholica nagy ügyét. Biztos volt a hirdetett igazságban s azért határozott és nyugodt minden apostoli tevékenységében. Az eredmény igazolta őt. Dr. Kniewald zágrábi egyetemi tanár hasznos munkát végzett, midőn a horvát ifjúság vezérének, az Actio Catholica apostolának életképét megfestette. Így azt az utókor számára nemcsak megörökítette, de egyben az apostoli tevékenység forrásává is tette. Világítson tovább is sokaknak az ő nemes élete. Reméljük, hogy a magyar ifjúság is örömmel fogadja a világi férfiapostolkodás eszményképének, dr. Merz Ivánnak életrajzát. Mindnyájan tanulhatunk tőle: emelkedettebb lelkületet, ideálokért való szent lelkesedést, az Egyház és annak feje, a római pápa iránti törhetetlen hűségét, az Actio Catholica munkájának támogatására hathatós indítást.
Dr. Kerner István
Dr. Merz Iván neve húsz éve jelenti immár a horvát ifjúság számára: az új gondolat, az új munka, az új élet programját és a legszorosabb kapcsolatban Krisztussal és helytartójával a pápával. Barátainak és tisztelőinek kérésére – rögtön halála után – megkezdtem az életrajzához szükséges anyag gyűjtését. A munka nem látszott olyan nehéznek, mert 18 kötet naplót és gondosan rendezett kartotékot hagyott maga után. Hátramaradt sokszáz levele betekintést engedett lelkébe és munkájába. Ami előttem kevésbé volt világos, arról szüleitől nyertem fölvilágosítást. Mégsem volt könnyű munka, mert egyrészt a hatalmas anyagból a legértékesebbet kellett kiemelnem; másrészt élete és működése új irányba terelte a horvát katolicizmus életét. Ez természetesen nem ment nehézség, ellenkezés és megrázkódtatás nélkül. Így nincs meg a történelmi távlat és a nyugodt tárgyilagosság, hogy az eseményeket részleteiben föltárhassam. Elegendő lesz tehát leszögeznem, hogy Merz István dr. nemcsak lelki életben volt gazdag és magasan kiemelkedő egyéniség, hanem ugyanilyen mértékben a nyilvános életben is. Könyvemben figyelmemet egyéni fejlődésének és lelki életének szentelem. Ezzel több lelki hasznot hajtok olvasóimnak, mint a megrázó események sorozatával, melyek alapjaiban rengették – a legutóbbi évtizedekben – a horvát katolicizmus életét. A vita a katolikus vallás és ennek az életben való megvalósítása körül forgott. Amikor Merz dr. tanulmányai végeztével Párizsból hazaérkezett, a horvát katolikusok az ú. n. „Katolikus mozgalom” hatása alatt voltak. Ennek vezetősége szerint a mozgalom a vallási, kulturális, szociális és politikai szakosztályokból állt. A négy szakosztály egymástól teljesen független, de a valóságban alá volt rendelve egy titkos felsőbb vezetőségnek. A „Katolikus mozgalom”-ban a hangadók a néppártban csoportosult politikusok. Azon dolgoztak, hogy az egész katolikus életet politizálják és a néppártot a „Katolikus mozgalom” szervezőjének és irányítójának tekintették. Ilyen állapotok uralkodtak amikor az 1923/24-es tanévben Merz dr. megkezdte az ifjúság szervezését. A katolikus ifjúságnak három csoportja volt: A „Diákok Szövetsége”, az „Ifjúsági Szövetség” és a „Tornász Szövetség”. Merz első sikere: ”, az „Ifjúsági Szövetség” és a „Tornász Szövetség” kimondta egyesülését. A „Diákok Szövetsége” már régebben rokonszenvezett a „Tornászok Szövetségével” és így érte el Merz, hogy a „Diákok Szövetségének” bevonásával megalakult a „Horvát Orlovok Szövetsége” (Orlov=sas, H. O. Sz.) Ez 1924-ben történt. Rövid idő múlva az egész horvát ifjúság az Orlov-ban tömörült. A H. O. Sz. elnöke Protulipác Iván dr., jegyzője Merz Iván dr. és a lelki vezetője Foretits Brunó S. J. lett. A Szövetség irodalmi irányzatú is, mert a háború utáni nemzedéket ez vonzotta legjobban. Ebben az időben a nyíltan szabadkőműves kormány égisze alatt mindjobban erőre kapott a „Szokol” (Szokol=sólyom) a jugoszlávok tornász-szervezete. A „Szokol” a prágai szabadkőműves-páholy irányítása alatt állott. A jugoszláv püspöki kar többször elítélte a Szokolt. Ez azonban nem volt elég: ellensúlyozásul az Orlov is bevezette a tornát, bár továbbra is kimondottan a lelki élet művelője maradt. Hogy Merz dr. ennek bizonyságát adja, minden egyesületnek a püspök által kinevezett lelki vezetőt jelölt ki s az alapszabályokban kötelezővé tette a havi gyónást, a keresztény szeretet gyakorlását, a pápa iránti tiszteletet és a politikai pártonkívüliséget. Ő választotta az „Orlov” jelszavát: „Áldozat, Oltáriszentség, Apostolkodás”. Ezzel a jellegzetes határozattal a horvát katolikus ifjúságot nemcsak a szabadelvű egyesületektől, hanem a többi horvát egyesületektől is elválasztotta. Az új eszme lassan hódított. Merz halála után a szabadkőműves diktatúra elrendelte, hogy az „Orlov” vagy megszűnik vagy beleolvad a „Szokol”-ba. Az „Orlov” inkább föloszlott és „Keresztes egyesületté” alakult át! Minden maradt a régiben, csak a testgyakorlatot kellett kikapcsolni. Merz hatalmas munkájának, példájának és mennyei közbenjárásának tulajdonítható, hogy az új egyesület átvészelte a kimondhatatlanul sok üldözést. Az egész mozgalom még fejlődik és nem lehet előre ítéletet mondani, hogy mivé lesz. Egy azonban bizonyos, hogy Merz eszméje és személye nagy hatással volt nemcsak a horvát katolikus egyesületekre, hanem ezeken keresztül az egész horvát ifjúságra is. A fordításból sok részlet kimaradt, mert azokat csak az értheti meg, aki jól ismeri az események folytatását és a horvátok életkörülményeit. Ezért arra kértem a fordítót, hogy a magyar közönség előtt Merz Iván dr. küzdelmét, lelki fejlődését és magasba lendülését méginkább emelje ki. Merz Iván sírja a szenvedésben sokak számára megbékélést, vigaszt és erőgyűjtést, nem egyszer testi gyógyulást jelent. Már sok hiteles adat van kezemben, de még nem jött el a nyilvánosságrahozatal ideje. Maradjon ez az isteni titok továbbra is titok, míg Isten föl nem magasztalja hű szolgáját. Amikor átadom a magyar katolikus nyilvánosságnak, különösen az ifjúságnak dr. Merz Iván életrajzának e magyar fordítását, amelyet egykori tanítványom a zágrábi egyetemen: Lémájer Béla rendezett sajtó alá és dr. Kerner István volt kollégiumbeli növendéktársam a római Germanicum–Hungaricumon látott el élőszóval, nincs más kívánságom, mint hogy Iván lelkének az Isten és Szűz Mária – akit mi horvátok is Nagyasszonyunknak nevezünk – valamint Szentatyánk iránti hűségének megismerése lelkesítsen föl bennünket, hogy a földön Szentatyánk, a római pápa köré gyülekezve, mindannyian egyek, őszinte katolikusok legyünk, mint ahogy Iván is az volt. Nevelése és működési tere szerint horvát volt ugyan, de a vele közös sírban nyugvó, sokat szenvedett édesanyja révén magyar vér is folyt ereiben. Egy okkal több, hogy a magyar katolikusság is megismerje Iván életét és munkásságát. Végül kijelentem, hogy e könyv tartalmát, előre alávetem a római Szentszék ítéletének s azt benne foglalt semmilyen nyilatkozattal megelőzni nem akarom, de a legteljesebb fiúi engedelmességgel és szeretettel ragaszkodom hozzá.
Zágráb, 1940. szeptember havában.
Dr. Kniewald Károly egyetemi tanár
|